Szeretném ezt az oldalt az én drága anyukámnak ajánlani.

Mindenki tudja mit jelent az, hogy anya mégis nagyon könnyen megfeledkezünk róla. Fogadkozunk , hogy saját gondjaink mellett megpróbálunk egy kicsit több időt rászánni vele együtt lenni. Biztos vagyok abban, hogy a mamád ugyanúgy végigkövette az életedet, ahogyan bennünket figyeltek a szüleink. Látta az első barátságaidat, az undok tanáraidat, a középiskolai botrányokat, az egyetemi linkeléseket, az első berúgást, életed időleges mellékvágányra terelődését. Tudom, hogy izgult az érettségiden, megsiratta az első szerelmedet, és biztos volt, hogy úgy érezte: ha még beleszólhatna, talán máshogy döntenél. És tudják a mamáink azt is, hogy mennyire természetesnek vesszük, hogy van anyukánk, vannak szüleink. Azt hisszük mindig a rendelkezésünkre állnak majd, segítenek, szeretnek. Szeretném ha átéreznénk és nem csak ezen az egy napon , hogy Ő aki életet adott nekünk milyen fontos az életünkben , van aki már tudja, ez nem tart örökké, ki előbb, ki utóbb, de magára marad. Senki sem tudja elképzelni, csak aki már átélte, hogy milyen magányos lesz anya nélkül. Nem véletlen, hogy azok is, akik meglett emberként veszítik el az édesanyjukat azt mondják: akkor nőttek fel igazán. Újévkor szoktunk fogadkozni, most ne ígérjünk hát semmit, csak azt, hogy észben tartjuk: nem lesznek itt örökké velünk addig kell szeretetünket odaadásunkat bizonyítani amíg még megtehetjük. Szeretlek anyukám.

Anyukám jó reggelt, Így köszönt a lányod, 
Nyílnak már a réten tarkaszín virágok.

Úgy ver most a kis szívem, kalimpál, mint motor,
Kislányod helyett beszéljen e csokor.                                          Édesanyám de nagyon szeretlek,                                                              anyáknapjára mit is adjak neked                                                                Neked adom szerető szívemet                                        Megcsókolom fáradt kezeidet!                                                                            
Vass-Várkonyi: Piros rózsa, fehér rózsa

Piros rózsa, fehér rózsa
egy csokorba összefogva,
karjaimban alig fér el,
alig győzöm öleléssel.

Vedd el tőlem, édesanyám,
harmat csillag bársony szirmán.
Nap csókolta, szél ringatta,
kicsi lányod szívből adja

Pákolitz István: Anyámnak

Hogyha virág lennék,
ölelnék jó illattal;
Hogyha madár lennék,
dicsérnélek zengő dallal;
hogyha mennybolt lennék,
aranynappal, ezüstholddal,
beragyognám életedet csillagokkal.
Virág vagyok: ékes
piros szirmú, gyönge rózsaág;
madár vagyok: fényes
dalt fütyülő csöpp rigócskád;
eged is: szépséges
aranynappal, ezüstholddal,
beragyogom életedet csillagokkal.

 Tordon Ákos: Anyák napi mondóka

Anyukám, anyukám, találd ki,
Hogy az én nagy kincsem ugyan ki?
Ki más is lehetne, ha nem te.
Ültess hát, gyorsan az öledbe.

Csorba Piroska: Mesélj rólam

Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam?
És tehozzád hogyan szóltam,
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad, mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?

Mesélj rólam!
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél,
meleg tejeddel etettél?
Akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem?
Úgy neveztél: kicsi lelkem?

És amikor még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány leszek?

Mesélj anya,
mesélj rólam!
Milyen lettem,
amikor már megszülettem?
Sokat sírtam
vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?

Ha én nem én lettem volna,
akkor is szerettél volna?

Kiss Jenő: Anyád szemében

Anyád szemében
ott a nap;
sugarai rád hullanak,
hogy nőj te szépen.
Anyád szemében
ott a hold,
beteg, ha voltál, rád hajolt
a lázas éjben.
Anyád szemében
ott a víz;
a könny, ha utad félre visz,
jaj! baj ne érjen...
Anyád szemében
ott a tűz:
ha csüggednél, szívedbe tűz,
lobogjon, égjen!

Létay Lajos: Édesanyám, mit segítsek?

Édesanyám mit segítsek?
Cukrot törjek? Hozzak lisztet?
Megpörköljem tán a kávét?
Elszaladjak hagymaszárért?
Neked száz és száz a dolgod,
míg ebédünk egybehordod;
míg az asztal megterítve,
csak te fáradsz, te s megint te!
Ámde én nem hagylak téged,
tétlen mint is nézhetnélek?
S épp ma van lám neved napja,
hát így üld meg, mosogatva?
Édesanyám, mit segítsek,
hogy ne fáradj, légy mind frissebb?
Megtennék én mindent érted,
minden gondtól kímélnélek.
Hogy vidáman élj sokáig,
s ifjan lásd meg unokáid.

Takács Irén: Az édesanya

Ha beteg vagy, fáradt,
És ha gyötör a bánat,
Betakar, vigasztal,
Megveti az ágyad.
Szeresd ezért nagyon
Az édesanyádat!
Sokszor bizony rossz vagy,
Talán nem is láttad
Mikor a két szemén
Könnyek vontak fátylat.
Tiszteld ezért nagyon
Az édesanyádat!
Ő mindig gondol rád,
Megvarrja a ruhád,
Egész nap dolgozik,
Késő estig fárad.
Tiszteld, szeresd ezért
Az édesanyádat!
Gondolj mindig arra,
Hogy a legdrágábbat
Addig kell szeretni,
Míg melletted állhat.
Tiszteld, szeresd ezért
Az édesanyádat!

Nagy Ferenc: Édesanyám

Van egy szó, van egy név ezen a világon,
Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.
Csupa virágból van, merő napsugárból..
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.
Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,
Örömében sir az, aki e szót hallja.
Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,
Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.
A amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.
Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
Ez a szó megtanít igaz szeretetre.
Bánatban, örömben – ver az Isten vagy áld,
Hogyha elrebeged, már ez is imádság.
És ha elébed jön könnyes szemű árva,
E szóra felpattan szíved titkos zárja.
Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,
Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.
Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,
Ha keblére borulsz és el kinek mondod?
S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,
Virágos sírdombon a könnyed megered.
Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,
Nekem a legdrágább ezen a világon.
Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,
Amikor kimondom: anyám, édesanyám.

Egy szívem van…

Ha száz szívem volna:
Mind érted dobogna,
Szelíd arcod mind a százban
Napfényként ragyogna.
Áldjon meg az Isten
Jártadban, keltedben.
Hová nézel a virág is
Ott nyíljék legszebben.
Nincs több, csak egy szívem,
Csak egyetlen egy van:
Ám, de százzal sem tudnálak
Szeretni már jobban.
A te neved zengi
Minden dobogása…
Szálljon reád édesanyám
Az Isten áldása!

---

http://www.mommo.hu/media/Anyukamnak_3

 

Oldal: Anyáknapjára
Arcfestés mindenkinek! A gyermekekért vagyunk és nélkülük mi sem léteznénk! - © 2008 - 2024 - arcfestesmindenkinek.hupont.hu

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat